Kiáltvány a magyarsághoz

Közéleti személyiségek kiáltványa a magyarsághoz

Az 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc 50. évfordulóját ünneplő tömeget, ártatlan embereket, sosem látott brutalitással szétverő rendőri erők és vezetői nyilvánvalóvá tették, hogy Magyarországon 16 év után, a hatalomban élősködő, szélsőbaloldali, nihilista kispárt-töredék irányításával ismét tombol a kommunista hatalmi erőszak.

Ezen események miatt politikai koncepciós perek folynak.

Alkotmányos és a civil társadalommal kötelező egyeztetést félretéve, a közhatalommal visszaélők nyugtalanságot, nyomort szabadítottak az országra. Polgárait, a rákosista-kádári diktatúra folytatásaként el akarja tiltani a polgári engedetlenség és az alkotmányos állampolgári jogok parlamenten kívüli gyakorlásától.

A jelenleg hatalmon lévő moszkovita, hatalmi csoportosulás reformintézkedéseivel az elmúlt több mint 4 év gyalázatos eredménytelenségének folytatásaként pénzbehajtás folyik, a társadalom minden rétegét durván megtámadva, csaknem az 1949-es nincstelenséget előidézve.

A magyar vidék és parasztsága az elpusztítás küszöbén.

Puccsal hatalomba került, törvényesnek nem tekinthető, tisztázatlan szellemiségű, önmaga szerint is hazug miniszterelnök nyilvánosan többször meggyalázta a magyarságot, a hazát.

Az országot jelenleg uraló két erő - szocialista jelszó alatt - meg akarja azt semmisíteni. Gátlástalan, folytonos hazugságokkal teszik ezt.

A háttérerők által kiválasztott, ezen, elsőszámú kormányszemély és az ország javai felett szabadon garázdálkodó nemzetközi, pénzügyi erő a privatizáció 18 éves hazugságával az ország jövőjét árulja ki, földjétől a légi közlekedésig.

E széthordott országban 1990 óta egyetlen rabló sincs megnevezve.

Hazánk törvényen kívüli ország. Mint 1990 előtt.

Az antalli-paktummal a hatalomban meghagyottak azokkal a nemzetpusztítókkal azonosak, akik az elmúlt 50 évben legalább 6 millió gyermek megszületését akadályozták meg súlyos demográfiai válságot okozva, előkészítve a helyet a közeljövőben 7-8 milliósra tervezett Magyarországon az ide menekülő hazátlanoknak. Egyszersmint szolga-kisebbségbe, bérlő-nincstelenségbe kényszerítve az 1100 éve az itt országot alapító és megtartó magyarságot.

A magyar nemzet a történelmi árulások és határátrajzolások ellenére - egész. Ha az ez ügyben bármi módon is tevők - itthon és Brüsszelben - ezt megtagadják, úgy hazaárulók, annak minden majdani következményével.

A már csak adok-kapokból álló parlamenti színházból mindenkinek elege van. Kivéve a megzsírosodott kormány elit -nek - önmagából. Mammon-istenük faragásához és hazugságaikhoz legfőbb támaszuk a kozmopolita cselédsajtó, busásan, sokfelől megfizetve. Nyíltan támadnak minden emberit, magyart, erkölcsöt, hagyományt, kerszténységet, történelmet.

Súlyos válságtól terhes hazánkban ezek tartják kezükben e rabló hatalmat. Minden nap - látensen - hirdetve a legnagyobb gyalázatot: amiről az újság nem ír, a televízió nem mutat képet, az - nincs is. A sajtó politikai irányítói társtettesei és bűnsegédei e helyzetnek.

Mindnyájukat személy szerint kell elszámoltatni.

Magyarország utolsó órás végveszélyben van, a küszöbön álló államcsőd előtt.

Ennek bekövetkeztekor az okozókat még az ország területén fel kell tartóztatni és nyilvánosságra hozni: ki, mikor, milyen pénzből, hogyan, mekkora vagyonhoz jutott a közvagyonból.

Az aláírók felelősségük teljes tudatában rögzítik, hogy Magyarországon rendkívüli helyzet van és ezt ezennel nyilvánosságra hozzák.

Kötelességüknek tartják tudatni a nemzettel, hogy a kormánynak nevezett idegenekkel szövetkező érdektömörülés eltávolítása, mielőbbi közakarattal, nemzetstratégiai szempontból törvényes kötelességünk.

Hazánk nem másoké, hanem őseinktől örököltük azt és a fiainknak kell megőriznünk. Pártállástól függetlenül.

Amennyiben e gátlást nem ismerő, hatalom a közeljövőben ismét törvénytelen eszközökhöz nyúl, azzal felhatalmazást ad a már végveszélybe került magyarságnak, hogy egyéni érdekeinket és jövőnket hasonló eszközökkel megvédjük - Európa és a világ előtt is.

A rendszerváltók közül sokan elárultak bennünket. Idegenekkel, jött-mentekkel összejátszva, hitünket megtaposva.

Ám mi saját hazánkban nem lehetünk sem szórvány, sem cselédnép!

Tömörüljünk!

Ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország (Márk evangéliuma 3:24) Magyarországot meg kell mentenünk!

A Kiáltvány a magyarsághoz aláírói

Andrásfalvy Bertalan ny. egy. tanár, Balassa Sándor zeneszerző,
Báthory Katalin vegyészmérnök, közgazdász, Bencsik András főszerkesztő,
Budai Ilona énekművész, Csete Ildikó iparművész, Csete György építőművész,
Dörner György színművész, Duray Aladár szakorvos, Fábián Gyula tanár, újságíró,
Gárday Gábor operaénekes, Gedai István, a Nemzeti Múzeum ny. főigazgatója,
Gidai Erzsébet közgazdász professzor, Grosics Gyula, az Aranycsapat kapuvédője,
Györffy László író, Haeffler András újságíró, Herczeg Margit ügyvéd, Kisida Elek sebészorvos,
Kiss Dénes költő, Klotz Mária lapalapító, főszerkesztő, Kondor Katalin újságíró,
Makovecz Imre építőművész, Murányi László újságíró, c. egy. docens, M. Szabó Imre újságíró,
Nagy László ügyvéd, Nádasdi Ferenc gr. a Nádasdi Alapítvány és Akadémia elnöke,
Papp Lajos szívsebész, Pilhál György újságíró, Szokolay Sándor zeneszerző,
Takács József ny. evangélikus lelkész, Tolcsvay Béla énekmondó, zeneszerző,
Trencsényi László 56-os Magyarok Világszövetségének ügyv. elnöke,
Vödrös Attila lapszerkesztő, Vödrös Csaba villamosmérnök,
Wiczián Zsuzsánna a new yorki Magyar Televízió producere, Zacsek Gyula közgazdász.

forrás: OS