A Boston Egyetem munkatársai egy új becsapódásos krátert találtak Afrikában, a Szahara egyiptomi területének délnyugati részén, a líbiai határnál, az úgynevezett Gilf Kebir-platón. A becsapódásnyom 31 km-es átmérőjével a Szahara ma ismert legnagyobb kráterének számít, korábban a 12 km-es Chad-kráter birtokolta ezt a címet. Az új krátert mérete nyomán Kebira névre keresztelték el, ami arabul nagyot jelent.

A képződményt Farouk El-Baz és Eman Ghoneim fedezte fel műholdfelvételek segítségével. El-Baz nevével az Apollo-programban is találkozhattunk már, aki geológiai szemléletre tanította az űrhajósokat, emellett fontos szerepet játszott a holdi leszállóhelyek kijelölésében.

Az újonnan azonosított kráter kettős gyűrűt mutat, ebből a külső átmérője éri el a 31 km-t. Mindezek alapján igen nagy becsapódás hozta létre, a felszínt eltaláló meteoritikus test átmérője kb. 1 km lehetett - azaz önmagában majdnem akkora, mint a híres arizonai Barringer-meteorkráter.

A Kebira-kráter pontos kora egyelőre nem ismert, de a szakemberek nagyságrendileg tízmillió évre becsülik. A szerkezet a déli Szahara területének jelentős részén előforduló, kb. 100 millió éves homokkőben jött létre. A későbbiek során maga a kráter erősen erodálódott, peremének egyik oldalát két nagyobb folyóvölgy lepusztította, így sokáig nem is figyeltek fel rá.

A Landsat műhold felvétele a kráterről. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: Landsat, El-Baz, Ghoneim)

A tekintélyes méret egyben azt is jelenti, hogy a becsapódás robbanásától sok por jutott a légkörbe, amely akár nagy területen módosíthatta érezhetően az éghajlatot. Szintén lehetséges, hogy a robbanáskor kirepült izzó törmelék megszilárdulásával képződtek a térségben sok helyen előforduló, sárgás-zöldes színű, sivatagi üvegnek vagy líbiai üvegnek nevezett amorf szerkezetű, szilikátos kőzetszemcsék.

Kereszturi Ákos

[origo]